Házikó és szénalabda: felesleges rizikó?

Malacgazdik közt a legtöbb vitát a házikó okozza: kell-e vagy nem kell? Én mindkét módszert kipróbáltam, és arra jutottam, hogy nem kell. A tengerimalac zsákmányállat, így ha megijed, menedéket keres. Ha már az első perctől biztosítunk neki egy tökéletes menedékhelyet, a legapróbb neszre is be fog szaladni a házikóba, így a kézhez szoktatás és szelídítés sokkal hosszabb és nehezebb folyamat lesz. A malackának meg kell tanulnia, hogy mik azok a zajok, amiktől nem kell félni, és ez nem fog menni, ha lényegében felkínáljuk neki a menekülési lehetőséget, amit a házikó nyújt. Bambusznál és Poginál már a "házmentes" módszert követtem, így gyorsan megszokták, hogy nem kell megijedni a mikrótól, a turmixgéptől, vagy akár a ketrecnyitástól. 

Hogy kell-e valami alternatíva házikó helyett? Igen! Ha semmilyen védett sarok nincs a ketrecben, az stresszeli a malacot, erre megoldás lehet egy kendő, amivel letakarjuk a ketrec egyik sarkát, vagy az egyébként is nagyon hasznos emelet, ami alatt szintén menedéket találnak, viszont ez mégsem egy zárt terület, ahonnan nincs szemkontaktus.

A másik gyakori kérdés a különböző szénatartók szükségessége. A ketrecekhez általában jár egy műanyag szénatartó, ami elsőre jónak tűnik, de elárulom, hogy nálunk már régóta a szekrényben porosodik. Azt tapasztaltam, hogy a szénatartóból sokkal jobban válogatnak a malacok, a nem tetsző szálakat pedig lerántják, letapossák, így rengeteg széna ment pocsékba. Ráadásul gondoljunk bele, hogy a malackák érzékeny gerincének milyen természetellenes az a póz, amiben a szénatartót elérik - egy tengerimalac legalább a nap felében "szénázik", nem várhatjuk el tőle, hogy ezt ilyen kényelmetlenül tegye. A malacoknak sokkal jobb móka, ha a ketrecbe teszünk nekik egy-két marék szénát (egyszerre többet ne, mert csak letapossák), így kedvükre válogathatnak és feküdhetnek benne. Az én malacaim egy nagyobb kerámiatálba kapják a szénát, majd ha elfogyott a táp, abba a tálkába is teszek belőle, így ki tudják szedni, és "játszani" is tudnak vele. Van egy szénalabdánk is, mellyel kapcsolatban szintén gyakoriak a viták, ugyanis a kisebb malacok feje beleszorulhat, ráadásul ha felakasztva használjuk, a billegő szénalabdából kilógó szálak fel is sérthetik a malackák szemét. Én a legkisebb labdát vettem, és leszedtem róla a láncot, így nem történhet baleset - a malacok gyakran "focilabdának" használják, és nagyon jól leköti őket a labdából való "bányászás". A szénalabda más zöldségek adagolására is alkalmas, én répát szoktam hámozóval hosszú, vékony szeletekre vágni, és a labdába rakom, így változatosan juthatnak az esti csemegéhez. 

Teljesen normális, hogy a malacunkat kellékekkel lepjük meg, ám ne felejtsük el, hogy sok kiegészítő inkább árt, mint használ!

Széna, de melyik?

Az állandó szénafogyasztás elengedhetetlen a tengerimalacoknak, lényegében az étrendjük 70-80%-át ez alkotja. Nem mindegy tehát, hogy milyen szénát veszünk, és persze a mi pénztárcánknak sem mindegy a kiszerelés, a márka és a minőség. Akinek tengerimalaca van, felkészülhet arra, hogy a lakás minden pontja tele lesz szénával: a zokninkban, a mosogatóban, de még az ágyban is találunk majd szénát. A bolti szénák legtöbbje préselve kerül a zacskókba, melyből gyakran nehéz kinyerni a megfelelő mennyiséget. Én vettem az IKEA-ban egy nagy, fedeles dobozt, ebbe öntöm át a szénát, így könnyű adagolni, és nem is szárad ki. 

Kiváló minőségű széna: zöld, hosszú szálú, puha

Lehet, hogy ez csak az én hülyeségem, de netről soha nem merek szénát rendelni: szeretem alaposan megnézni, hogy mit veszek, a széna legyen puha, zöld, és szennyeződéstől mentes. Persze nyilván én is találtam már mohadarabokat és egy komplett kőgyűjteményt a széna közt, de ezektől nem kell megijedni, ki kell válogatni - mondjuk hallottam már galambtetemről is, na azt azért dobjuk ki. Szénából gyakran nehéz jót találni, volt már, hogy lebontottam a Fressnapf teljes szénakészletét, mert csak sárga, rossz minőségű akadt a kezembe, hát mondjuk úgy, hogy az eladók nem örültek neki... mindenesetre semmi szégyellni való nincs abban, ha átnézünk 3-4 zacskót, megszagoljuk (a dohos szag könnyen felismerhető), megtapogatjuk, hiszen a széna gyakran nem olcsó mulatság, és nagy méreg, ha ki kell dobni. 

És akkor most nézzük a márkákat: én anno egy zacskó Panzival kezdtem, ami silány minőség, szúrós és száraz, így abból nem is vettem többet. Később átszoktam a Fressnapf Multifit márkájú szénájára, ezt eddig az összes malackám imádta, viszont nagyon apró darabokra van vágva, így sok ment pocsékba, ahhoz képest viszont aranyárban van. Bambusznak Hallywood márkájú szénát vettem először, majd 2 nap után feltűnt, hogy csak ímmel-ámmal eszi, így áttértem a Vitapolra. Ebből az első zacskó nagyon jó minőségű volt, a következő 2-3 azonban szúrós, kemény, sárgás, órák mentek el a válogatással. Emiatt Vitapolt sokáig nem vettem, viszont közben rátaláltam az Alphazooban kapható Gáspár Elek-féle szénára. Ez kezdetben gyönyörű minőségű volt, ám egyre gyakrabban történt az, hogy míg a zacskó ránézésre teljesen rendben volt, a széna közepe törmelékes, silány minőségű volt. Amikor konkrétan vizes és dohos volt a széna, erről is lemondtam, vissza a Vitapolhoz. A Vitapolból ezután sorra gyönyörű szénákat fogtam ki, és azóta sem volt rá panasz. Februárban azonban végre érkezett egy szállítmány a Müller drogéria saját márkás Pet Bistro nevű szénájából, ami előtte hónapokig készlethiányos volt. Ez a széna volt végül a megváltás: puha, zöld, imádják a malacok, és nem elhanyagolható, hogy nagyon olcsó. Persze ebből is fogtam már ki törmelékes zacskót, és volt már tele kövekkel az egyik, de sokkal szívesebben válogatom a 400 Ft-os szénát, mint hogy kidobjam a 800 Ft-osat. Plusz érv a Pet Bistro mellett, hogy változatos a szénájuk, egyszer vékony, máskor vastag szálú, így a malacok sem unnak rá. Sajnos a legközelebbi Müller is messze van tőlem, úgyhogy amikor nagy ritkán arra járok, telepakolok egy hatalmas IKEA-s zsákot vele (a BKV-s tömeg nagy örömére). Családi házban élőknek a kisbálás széna is megfontolandó, egy zacskó áráért fél évre elegendő szénához juthattok így, viszont ennél nagyobb a dohosodás és a kiszáradás veszélye.

Update: egy ideje nem volt lehetőségem Mülleres szénát beszerezni, a gyorssegélyként vett Vitapol azonban csúnyán leszerepelt: poros, szúrós volt, a malacok nem ették, én pedig folyamatosan tüsszögtem tőle. Végül hirtelen felindulásból vettem egy 150 literes fit+fun szénát, ami fantasztikus beruházás volt! Ez a legzöldebb, legpuhább, legjobb illatú széna, amivel valaha találkoztam, a malacok hangos dorombolásba kezdenek, amikor berakok hozzájuk egy marékkal. Leosztva árban ugyanaz, mint a Mülleres, viszont mivel nagy kiszerelés, sokáig elég lesz. Érdemes tenni vele egy próbát!

Rossz minőségű széna: sárga, tele szúrós ágakkal és szeméttel

Plusz tipp: a kiálló, szúrós szálak a malacka sérülését okozhatják - megszúrhatják a szemet vagy a szájat, így akár tályogot vagy látásvesztést is okozhatnak. Amikor kiméred a szénát, alaposan "gyúrd" meg a kezeddel, hogyha nem sérti fel a bőrödet, akkor a malacoknak is mehet. Ezzel a módszerrel találtam már tüskés növényt a szénában (nem akarok belegondolni, mi lett volna, ha a malacokhoz kerül), így tényleg megéri ez a pár mozdulat. Persze a kezem emiatt állandóan sebes... :)

A tengerimalacok etetése - Zöldség és gyümölcs

Az előző posztban már említettem, hogy a zöldség, és főleg a gyümölcs a malacoknak nasiként szolgál, nem ez a fő táplálékuk. Fontos, hogy minél megbízhatóbb forrásból szerezzük ezeket, és részesítsük előnyben az idényzöldségeket. Íme egy rövid lista arról, hogy én mit adok, illetve mit nem adok nekik:

Mehet: sárgarépa (ez az egy, amiből bioterméket veszek, a Tescoban egy csomag 350 Ft, és elég sokáig elég akkor is, ha minden másnap ezt kapnak), alma, cékla, zellergumó, petrezselyemgyökér (fehérrépa), saját nevelésű búzafű, sütőtök, kiwi, görögdinnye, zsenge kukoricalevél, édesburgonya, paradicsom, cseresznye (mag nélkül)

Kis mennyiségben, ritkán mehet: zellerszár (alaposan megtisztítva, a "cérnáit" lehúzva, hosszúkásra darabolva), banán, uborka (én ebből csak biot adnék, emiatt nálunk kimarad), petrezselyem (egyszerre egy szár/malac), mandarin és narancs (magas a cukortartalma, de szeretik, én nem adok nekik, mert többször is a torkukon akadt akkor is, ha leszedtem a hártyáját), rukkola (enyhe ízű fajta, és lehetőleg saját termesztés), csicsóka, paprika, őszibarack

Nem kaphatnak: káposzta, saláta (saját biotermesztésből egyszer-egyszer kaphatnak, de mivel nincs beltartalmi értéke, nem érdemes), burgonya és héja, öreg zöldborsó, zöldbab, rebarbara, hagyma

Ez természetesen nem egy teljes lista, inkább a könnyen beszerezhető zöldségekre és gyümölcsökre szorítkoztam. Ha beszéltek angolul, ez az oldal nagy segítség, ha tudni szeretnénk valamit. Fontos, hogy a zöldségeket és a gyümölcsöket mindig alaposan megmosva, szárazra törölve, szükség esetén meghámozva kapják. Én a zöldségeket hűtőben, felvágás után papírtörlőbe és zacskóba csomagolva tartom, így sokáig eltarthatók, ám hidegen soha ne adjunk zöldséget a malacoknak! Én általában forró víz alá tartom, így szobahőmérsékletre melegszik. A füvet, tyúkhúrt, petrezselymet csak tiszta helyről szerezzük, és soha ne adjuk vizesen a malacoknak, mert felborul tőle az emésztésük, ezeket lehet egy kicsit fonnyasztani, mielőtt odaadjuk. A mennyiségekről: nálam napi egyszer kapnak zöldséget-gyümölcsöt a malacok, akkor is csak egyfélét: 3 karika répát v. fehérrépát, fél szelet céklát (a szelet vastagsága kb. 1 cm), és a többi zöldség és gyümölcs mennyiségét is ehhez mérem. A hozzáértő állatorvosok is nagyjából ilyen táplálást ajánlanak, sőt, hallottam már olyat is, hogy elég lenne 2-3 naponta zöldséget adni nekik. Én tartom az arany középutat, és maradok a "naponta, de keveset"-módszernél. 

A tengerimalac etetése - ajánlott és tiltólistás tápok

A tengerimalac emésztése nagyon érzékeny, így nem mindegy, hogy mit adunk nekik, legyen szó tápról, szénáról vagy zöldségekről. A tengerimalac etetéséről, főként a zöldség adagolásáról megoszlanak a vélemények: a legtöbben napi kétszer, reggel és este adnak zöldséget-gyümölcsöt a malacoknak, én azonban lecsökkentettem napi egyre, mert úgy láttam, hogy a reggeli adagot nem igazán igénylik. Mindig úgy nézzünk ezekre, mint nasira, nem kell belőle sok, főleg egyszerre. A tengerimalac fő tápláléka a széna, így ebből mindig legyen előtte. Ezután jön a táp, melyeket minőség szerint osztályoztam nektek:

A Versele Laga Cavia Complete és Cavia Nature nevű tápjai a legjobbak, amiket a malacunknak adhatunk. Tápon nem érdemes spórolni, és ezekben minden benne van, amire a malacoknak szüksége van. A Complete összetétele jobb, ráadásul minden darabnak egyezik a tartalma, így ebből biztosan nem válogatnak. Ezek a tápok koptatják a fogat, elegendő C-vitaminnal látják el a szervezetet, szép lesz tőle a szőrük, és jót tesz az emésztésnek is. Mindkettőből érdemes a nagy kiszerelést rendelni, én az Eledelportától szoktam, ahol 4000 Ft felett ingyenes a kiszállítás, itt a 2,5 kilós Nature és az 1,75 kilós Complete is 3000 Ft körül van. Hozzá kell tennem, hogy a Complete-ből kevesebbet kell kapniuk, így a két zacskó kb. azonos ideig elég (nekem a 2,5 kilós Nature-t egy hónapja eszik, és még a fele sem fogyott el). Én keverve használom a kettőt, mert a malackáim bolondulnak a Nature-ért, és szerencsére nem válogatnak. 

Szintén a Versele Laga gyártja a Cavia Crispy Muesli és Crispy Pellets nevű tápokat. Utóbbi korábban Cavia Pro néven volt forgalomban, a névváltoztatással azonban sajnos az összetevőkön is változtattak, így kikerült a legjobb minőségű tápok közül. Ez a két táp "még elmegy" minőségű, ha ezek közül választunk, én inkább a Crispy Pellets-et ajánlom, mert abból sem válogatnak, a "müzli" típusú tápok gyengébb minőségűek. Én még ide sorolnám a hazai tenyésztők által ajánlott Lili nevű tápot is, mely szinte a legolcsóbb a piacon, azonban a tapasztalatok szerint erősen hizlal, és bevizsgáláskor kiderült, hogy nem a legjobb minőségű. 

Végül ezek azok a tápok és csemegék, melyeket semmiképp ne adjunk a malacainknak. Rengeteg olyan gazdival találkoztam már, akik sértőnek vették még a feltételezést is, hogy ezek a tápok nem jók, majd "Ha nem lenne jó, nem gyártanák" címszóval folytatták a használatát. Ezt a részét most nem fejteném ki, a lényeg, hogy a tengerimalac nem magevő. A napraforgómag és a kukorica beszorulhat a foguk közé, sérülést okozhat a bélfalakon, így semmiképp ne vegyünk olyan tápot, mely ezeket tartalmazza. Ne adjunk a malacunknak más kisállatoknak szánt tápot sem, főként nyúltápot, ez ugyanis a nyuszik számára fontos, a malacoknak viszont mérgező gyógyszereket tartalmaz. A mézes rudakat, édesített jutalomfalatokat is felejtsük el: a cukros dolgok csak megbetegítik a malacokat, semmi szükségük rá, és ugyanez igaz a nyalósóra is. Száraz kenyeret sajnos a mai napig sokan adnak tengerimalacoknak és nyusziknak, ez azonban szintén tilos. A kenyérben található élesztő és kovász tönkreteszi a malackák emésztését, és a tévhittel ellentétben a fogakat sem koptatja. A fogkoptatásra a legalkalmasabb a széna, melyről nemsokára külön posztot olvashattok majd. 

Honnan vegyünk tengerimalacot?

Itthon ha tengerimalacot szeretnénk, három verzió közül választhatunk (ha nem számolom bele, hogy kapjuk a malackát): állatkereskedés, tenyésztők vagy örökbefogadás. Mindegyik esetnek megvan a maga előnye és hátránya is, de természetesen a "legbiztosabb" választás egy tenyésztői kismalac. Bevallom, nekem a tenyésztőkkel nincs jó tapasztalatom, ugyanis kétszer is előfordult, hogy előjegyeztem volna egy malackát, ám amikor átutaltam volna a foglalót, a tenyésztő felszívódott, és a sokadik e-mailre és telefonhívásra sem reagált. Ezzel természetesen nem a tenyésztőket akarom minősíteni, mert bár én kétszer is így jártam (elismert tenyésztőkről volt szó, nem szaporítókról), nem véletlenül ők a legmegbízhatóbb forrásai a kölyköknek. Ahogy mondtam, már a második tenyésztői malacka nem jött össze, amikor elmentem egy kereskedésbe szénát és tápot venni, ekkor pillantottuk meg Bambuszt, és ahogy az lenni szokott, beleszerettünk. Kifejezetten nőstényt szerettem volna, de Murphy ebbe is beleszólt, és végül Bambusz, a kb. négyhónapos hím malacka hazajött velünk. Szerencsénk volt, mert szép állapotban került hozzánk, és lekopogom, azóta sincs vele gond azt leszámítva, hogy kis méretű, így soha nem lesz belőle 1200 grammos óriásmalac. 

Bejgli, a kereskedésből mentett malacka "kezelés alatt"...

A kereskedésekkel azonban vigyázni kell, mert ész nélkül szaporítanak, együtt tartják a hímeket és a nőstényeket, így állandó a beltenyészet, ráadásul a nem megfelelő tartás és táplálás miatt betegek lehetnek. Persze jó dolog "megmenteni" egy beteg malackát, és bevallom, én is tettem már így: Bejglit karácsony előtt, túlsúlyosan, atka- és gombafertőzéssel hoztam el egy vemhes nőstény mellől, hónapokig kezeltem, és igen, az is előfordult, hogy inkább nem ettem, de neki megvettem a gyógyszert. Egy beteg malac gondozása anyagilag és lelkileg is megterhelő, ami persze triplán megtérül, ha lesz egy hálás, szerető háziállatunk - sajnos ez nálunk nem jött be, Bejgli és Bambusz ugyanis nem bírták elviselni egymást. Senkinek nem kívánom, hogy választania kelljen a két szeretett kisállata közül, de végül meg kellett hoznunk a döntést, és Bejgli tökéletes súllyal, gyönyörű bundával és teljesen "kikupálva" a Tengerimalacvédőkhöz került. Nőstényt azonban soha nem vennék kereskedésből, mert iszonyatos lutri: soha nem tudhatjuk, hogy vemhes-e, persze az esetek nagy részében az, így ezzel vigyázzunk. Tisztelet a kivételnek, de az eladók általában azt sem tudják megállapítani, hogy a malacka hím-e vagy nőstény, a korukról nem is beszélve. 

...és már normális súllyal és élősködőktől mentesen a Tengerimalac-védő Egyesület rendezvényén

Ha úgy döntünk, hogy tenyésztőtől vásárolunk, alaposan nézzünk utána, hogy nem egy "hobbitenyésztővel" van-e dolgunk, aki háttértudás és tapasztalat nélkül pároztat tengerimalacokat, majd ha megbizonyosodtunk arról, hogy szakértővel van dolgunk, döntsük el, hogy milyen korú malackákat szeretnénk. Az ideális párosítás általában a felnőtt-kölyök társítás, főleg hímeknél, a tenyésztők azonban gyakran ajánlanak testvérpárokat, ami fajtától függően be is válhat, de a "kamaszkor" elérésekor verekedésbe, hatalmi harcokba is fulladhat. Plusz érv a tenyésztők mellett, hogy bármikor fordulhatunk hozzájuk a kérdéseinkkel, és persze ha kiállításra hordanánk a kedvencünket, akkor is jobban járunk egy fajtatiszta példánnyal. 

A Magyar Tengerimalac-védő Egyesület munkája hiánypótló: utcára kidobott, rosszul tartott tengerimalacokat mentenek, majd miután a malackák kiadható állapotba kerülnek, szerető gazdihoz adják őket. Ha már meglévő malackához keresünk társat, az egyesület próbatársítással választja ki a legmegfelelőbb malackát, ráadásul biztosan egészséges, átvizsgált malacot kapunk tőlük. Az örökbefogadásnak feltételei vannak, melyek minden gond nélkül tarthatók, így én ezt a megoldást is szívből ajánlom. Válaszd akármelyik verziót is, a lényeg, hogy biztosíts a malacaidnak megfelelő körülményeket, és persze szeresd nagyon őket. :)

Indulókészlet tengerimalacoknak, avagy mit szerezzünk be először?

Ha már megvan a gondolat, hogy malackát szeretnénk, be kell szereznünk a kellékeket, hogy egy otthonos, berendezett környezet várhassa az új jövevényt. Az elválasztás, az utazás egyébként is nagy stressz a malackának, így a tiszta, megfelelő méretű ketrec és a szükséges felszerelések már legyenek összerakva, amikor megérkezik. Íme egy lista azokról a tárgyakról, melyeket be kell szereznünk, és néhány tipp, hogy honnan érdemes, és milyen fajtát:

• Ketrec. Két malackának legalább egy 100x50 cm-s ketrecre lesz szüksége, melyet inkább nyúlketrec néven árulnak. A legnépszerűbb fajta a Ferplast 100, nekünk is ilyen van, és bár a kisebb Ferplast ketrecekkel nagyon meg voltam elégedve, ennek gyorsan megrepedt a sarka. Gyanítom, hogy egy anyaghibás ketrecet fogtam ki, mert minőségre általában ez a legjobb, elölről nyitható, ami jót tesz kézhez szoktatáskor, és nekünk is kényelmes. Én az Acanashoptól rendeltem 8700 forintért, érdemes figyelni az akciókat, Húsvétkor és karácsony előtt a Fressnapfban is megkapjuk 7-8000 körül. 
• Emelet, galéria: ezt magunk is elkészíthetjük fa járólapból és egy kis ügyességgel, nekem a könnyebb tisztítás miatt műanyag van, szintén Ferplast. Állítható a magassága, alatta is szeretnek pihenni, viszont a hozzá való létra beszerzése egy kisebb tortúra volt, mert mindenhol készlethiányos volt. Az emelet nagyon fontos még egy nagy ketrecbe is, mert a malackák hátsó lába ugróláb, így fontos, hogy használhassák, ráadásul a ketrec alapterületét is növelhetjük vele. 
• Itató: nagyon fontos, hogy a tengerimalacunk minden nap friss vízhez jusson, és ehhez a legpraktikusabb egy golyós vagy szelepes itató. A Ferplast Sippy drágább, de jobb megoldás, mert egyszerű az utántöltése és a tisztítása, viszont nekem sajnos jobban csöpög, mint a golyós, így kénytelen vagyok rongyokat dobni alá, és heti egyszer meghúzni a szelepet.
  

• Porcelán tálka: A legtöbb kisállatkereskedésben kapható a klasszikus, nehéz aljú kerámia tál 800-1000 forintért, egy ilyet mindenképp szerezzünk be. A malacok előszeretettel borogatják fel, ami az útjukba kerül, ez viszont bombabiztosan tart, így a táp is viszonylag egy helyen marad. Azt szokták tanácsolni, hogy annyi tálka legyen, amennyi malac, ez szerintem személyiségfüggő, az én malacaim egy tálból esznek.
• Széna, táp, zöldség: ezeket is feltétlenül szerezzük be, mire megérkezik a malacka. Általában érdemes venni abból a tápból, amit a tenyésztőnél/üzletben is kapott, azt előbb elfogadja, bár hozzá kell tennem, hogy az én malacaim a kereskedésben silány minőségű tápot kaptak, így azt nem vettem meg, és nem volt belőle probléma. A legjobb tápokról és szénákról nemsokára külön posztot olvashattok!
• Alom: kezdetben tökéletesen megfelel a nagy szemű, illatmentes forgács, később úgyis kitapasztaljuk, hogy mi a legjobb nekünk és a malackánknak. Ebből mindig legyen otthon tartalék is, hogy a pisis részeket ki tudjuk cserélni. 
• Kuckó vagy rongy: a malackának szüksége van egy puha helyre, ahol pihenhet: ez lehet egy külön nekik gyártott bújó, vagy bármilyen rongy. 
• Szénagömb, szénatartó, házikó: kezdetben szerintem felesleges erre költeni, nemsokára azt is megírom, hogy miért. 

Ezeknek a kellékeknek a megvásárlásával berendezhetünk a malacunknak egy otthonos kuckót, később nyilván nem fogjuk tudni megállni, hogy ne vásároljunk nekik további kellékeket, de az induláshoz ez is elég - így talán a pénztárcánk is jobban jár. 

Kinek való a tengerimalac?

Kutya, macska, patkány, degu, törpenyúl, teknős - mindegyik háziállat más és más. A tengerimalac egy nagyon kedves állat, puha a szőre, jó a természete, így ideális házi kedvencnek tűnik, viszont szerintem nem mindenkinek való. Lehet ezen vitatkozni, de én gyerekeknek nem ajánlom - legalábbis saját állatkának biztosan nem. Ha a szülő vállalja, hogy a gyerek esetleg ráunhat, vállalja a tartási és orvosi költségeket, a karomvágást, fésülést, odafigyelést, akkor mehet, egyéb esetben nem. A malackák érzékeny állatok, ha nem megfelelő a táplálék, a hőmérséklet, a víz, a ketrec, betegek lesznek. Egy tengerimalac tartása nem ajánlott, így gondolni kell az esetleges társítási nehézségekre, arra, hogy tudjuk-e őket futtatni, tudjuk-e kire bízni, amikor elutazunk. A kellékek és a tartás nem olcsó, de egy kis leleményességgel ezreket spórolhatunk havonta. Nézzük tehát a pro és kontra érveket!

A tengerimalac jó, mert...

• megfelelő szelídítés után nagyon barátságos állatok
• egy idő után megismerik a hangunkat, és boldogan ugrándoznak, ha meglátnak
• minden malac egy külön egyéniség: vannak bújós "ölmalacok", és maguknak valók is
• változatos a kinézetük
• párban nagyon mókás a viselkedésük
• nem esznek sokat, egyszerű a táplálásuk
• szeretik és igénylik is a kényeztetést

A tengerimalac tartása nem egyszerű, mert...

• csak egzotikus szakvizsgával rendelkező állatorvos láthatja el őket
• érzékenyek a vegyszerekre, így nem mindegy, mit adunk nekik
• karmaikat, szőrüket ápolnunk kell
• éjszaka és hajnalban is előfordulhat, hogy zajonganak, szaladgálnak
• zacskócsörgésre, hűtőnyitásra, de gyakran a legapróbb zajra is hangos visítással reagálnak
• két tengerimalac közt előfordulhatnak összezördülések, verekedés
• egy éjszakánál tovább nem lehet őket egyedül hagyni
• változatos életteret igényelnek

Láthatjuk, hogy egy (de inkább két) malacka vásárlása előtt számos tényezőt kell mérlegelnünk. Ha úgy gondoljuk, hogy képesek vagyunk jó körülményeket teremteni, és a nehezebb időkben is ki tudunk tartani mellettük, vágjunk bele, de ha nem vagyunk teljesen biztosak benne, aludjunk rá párat!

Bemutatkozom

Gyerekkorom óta imádom az állatokat, így számos háziállatom volt az évek során - sajnos. A 2000-es évek elején ugyanis vakon hittünk abban, amit az állatkereskedésben mondtak nekünk, nem voltak fórumok, nem voltak Facebook oldalak, ahonnan tájékozódhattunk volna, sőt, igazából elég sokáig internetünk sem volt. A kisállataimnak így akárhogyan is nézzük, nem volt szép élete, így - talán a bűntudat miatt - sokáig eszembe sem jutott, hogy kellene egy újabb háziállat. Végül 20 éves korom körül menthetetlenül beleszerettem a tengerimalacokba: egy kopasz fiúcska lett az első malacom, akit sajnos gyorsan elvitt egy gyógyíthatatlan betegség, így utána ismét volt egy-két "malacmentes" évem. Végül tavaly októberben határoztuk el, hogy itt az ideje egy újabb malacnak, és ahogy ez lenni szokott, persze egy kereskedésben szerettünk bele Bambuszba. Azóta Bambusz társat kapott Pogi személyében, így az általános tartási, nevelési posztok mellett velük is találkozhattok majd.

Manapság rengeteg fórum és oldal szól a tengerimalacokról, de elképesztőnek tartom, hogy milyen mértékben tartják magukat a tévhitek a mai napig, a posztjaimmal ezeket próbálom meg helyre tenni. Persze lehet, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, amit írok, de részemről a malacok az elsők, nem a gazdi kényelme. Ha bármi kérdésetek van, kommentben mindig fordulhattok hozzám, remélem, hasznosak lesznek a posztok!